1929. október 31-én születtem Nápolyban. Mint kisdiák 1936-ban az első úszási próbálkozásaim után belépek egy úszószövetségbe. 1940-ben családom Rómába költözik -leánytestvéremmel Verával aki 1934 óta szintén családunkhoz tartozik- ahol nagyapám, Alessandro Pedersoli által a XIX. században alapított gyár, bombatámadás következtében összeomlik. Szerencsére, Róma ebben az időben, a pápa Vatikáni jelenléte miatt, lényegesen biztonságosabb város volt.
Ott jártam iskolába és 1946-ban átlagon felüli eredménnyel végeztem. Az iskolám rögbi-csapatával nemzetközi mester leszek, az úszásban ebben az időben már bajnoknak számitok, mivel 15 éves korom óta gyorsabban úszom mint idősebb vetélytársaim. 1946-ban felvételt nyerek a római egyetemen, és mint Olaszország legfiatalabb egyetemi hallgatója, elkezdek kémiát tanulni. Miután a háború utáni időszak egy nehéz idő volt, ezért kevés idő után családom újra elköltözik, ezúttal Braziliába. Rio de Janeiro-ban többek között gyári munkásként futószallagon dolgozom, miközben tanulom a portugál nyelvet. Ez egy boldog időszak, az itt töltött évek ezenkívül összekötnek a braziliai zenével, mely még mindig kedvenceim közé tartozik. 1948-ban visszatérek Olaszországba. Közben megszakítom kémiai tanulmányaimat és beiratkozom ehelyett a jogi karra. Ez több időt enged meg nekem edzeni és úszni. Az úszás mellett nehézsúlyban boxolok és minden mérközést megnyerek.

Nagy sikerek mint úszó, első filmszerepek és kivándorlás Dél-Amerikába

Az úszásban rövid idő alatt egy pár fontos rekordot állítok fel. 1949-ben gyorsúszásban olasz mester leszek és egy év múlva az első olasz, aki a százméteres gyorsúszásban egy perc alatti idővel (59:50 1950. Szeptember 19.) ér célba. Ùszókarrierem végén 1957-ben hét olasz bajnoki érmet kapok (továbbá három cím fiatal koromból) egyéniben, valamint négy nemzetközi cím váltó versenyben fűzödik nevemhez. Az olasz vízilabda nemzetközi csapatába is bekerülök, mely 1948-ban Londonban, később 1960-ban Rómában az olimpiai játékokon aranyérmet nyer.

Időközben, az 50-es évek körül, kerülök be először a filmszakmába. Mint úszó már jól ismert vagyok. Atlétikus termetem miatt 1949-ben egy vendégszerepet kapok a „Quel fantasma di mio marito“ című filmben, valamint két évvel később egy kisebb szerepet a „Quo Vadis?“ cimű történelmi eposzban. Bár az 50-es években még néhány további kisebb szerepet vállalok, úszó karrieremet nem adom fel. 1952-ben részt veszek az olasz csapatban az olimpiai játékokon Helsinkiben. A selejtező mérkőzés döntőjében a 100 méteres szabadúszásban az ötödik helyet érem el. Négy évvel később ismét részt veszek az olimpiai játékokon, ezesetben Melbourne-ben. Itt is megbosszulja magát az edzéseken való hiányzó szorgalom, ennek következtében itt sem nyerek érmet. A végén a megbecsülendő 11. helyet érem el.

27 évesen, egy évvel a második olimpiai szereplésem után, befejezem sportkarrieremet és Dél- Amerikába, pontosabban Venezuelába vándorolok ki. Ezzel a lépéssel szeretnék magamra találni és igazi természetemet jobban megismerni. Caracasban a kényelmes életet, szép autókkal és megannyi rajongóval – amit mint úszóbajnok megszoktam – nem tudom tovább folytatni. Ott akarok rájönni, hogyan állok helyt az életben, mint bátor vagy gyáva ember. Venezuelában eleinte előmunkásként dolgozom a Panamericana építésénél. Habár ebben az időben vágyodom a családom és Olaszország, valamint egy fiatal leány, Maria után, összeszedem magam az idegen környezetben. Továbbá az Alfa Romeonak is dolgozom Caracasban, mielőtt 1959-ben újra visszatérek Rómába. Ugyanebben az évben felkínálnak egy további filmszerepet. Rutario tőrzsfőnök szerepét játszom a „Hannibal“ történelmi filmben. Szereplésem ebben a filmben azért is említésre méltó, mert későbbi barátom és állandó filmpartnerem Terence Hill is játszik ebben a filmben. Ebből az alkalomból ugyan személyesen még nem ismerhetem meg, mivel a forgatások ideje alatt nem találkozunk.

Személyes szerencse és zeneszerzői tevékenység

1960. február 25-én házasságot kötök Maria Amato-val, egy sikeres és befolyásos producer leányával, kit már régóta ismerek. Egy évvel később megszületik fiúnk Giuseppe, majd 1962-ben leányunk Christiana. Ebben az időben a RCA zenecégnek dolgozom, melynek 1960-64 között nápolyi népdalokat és pop zenét komponálok. Ezt követően felmondom a szerződésemet az RCA-val, hogy egy saját filmgyártó céget alapítsak, mely a jövőben túlnyomó részben dokumentációkat és hírdetéseket gyárt az olasz TV-nek. Annak ellenére, hogy apósom híres filmgyártó, abban az időben a jövőmet mint színész nem tudtam elképzelni.

Bud Spencer megszületése

Ezek után 1967-ben felveszi velem a kapcsolatot Giuseppe Colizzi rendező, aki jó ismerőse feleségemnek, és csodálója egy sikeres úszónak, Carlo Pedersolinak, aki én valamikor voltam. Colizzi felkínálja nekem következő filmjében, egy olasz westernben, „Dio perdona...io no! (Isten megbocsát, én nem!)“ a főszerepet. Ebben a filmben szüksége van egy óriásra, magasságommal 1 méter 94 cm-rel és súlyommal ez a szerep pont rám volt szabva. Ekkor 38 éves vagyok és a színészet egyáltalán nem érdekel, de a szerepet mégis elfogadom. A film miatt fel kell vennem egy új nevet, mert amerikai névvel ebben az időben jobban lehet érvényesülni. Ùj nevem kombinációja kedvenc söröm Budweiser és kedvenc színészem Spencer Tracy nevekből áll össze.

Megszületik Bud Spencer

Nem beszélek jól angolul, nem is vagyok egy jó lovas, és ezenkívül nem tervezem, hogy a szinészetet tovább folytassam. Az olasz vadnyugat fílmek sikere a 60-as évek végén hanyatlani kezd, ezért emiatt nem is várok el további szerződéseket. De csalódnom kell. A közönség szeret engem és Terence Hillt közös filmekben látni, a film egy siker lesz. Colizzi szerződtet engem és Terence-t két további folytatásra. „I quattro dell`Ave Maria (Bosszú El Pasóban)“ és „La collina degli stivali (Akik csizmában halnak meg)“, melyek hasonló sikert értek el a mozikban. 1970-ben bekövetkezik a nagy kirobbanás, „Lo chiamavano Trinità (Az ördög jobb és bal keze)“ Enzo Barboni (E.B.Clucher) első rendezésében, aki a forgatókönyvért is felelős. Ezt két év múlva egy még sikeresebb folytatás követi „Continuavano a chiamarlo Trinità (Az ördög jobb és bal keze 2)“ és abszolut kasszasiker lesz. A hivatásos sikert 1972-ben egy személyes öröm egészíti ki: megszületik második leányunk Diamante.



Repülés, a szabadság fantasztikus érzése

1972-ben Terence és én a „...Più forte ragazzi (Mindent bele!)“ film forgatásán vagyunk Kolumbiában valamint barátommal és egyben a film rendezőjével, Giuseppe Colizzivel. Ebben a filmben két pilótát játszunk. Ezután a fantasztikus élmény után, mint pilóta, elhatározom, hogy megszerzem a repülési engedélyt, amivel mint hivatásos pilóta repülhetek. A következő években több mint 2000 repült órát gyüjtök különböző tipusú repülőgépen, valamint 500 repült órát helikopteren. A repülés válik legnagyobb szenvedélyemmé, több mint 35 éven keresztül átélem a szabadság érzését, valamint a korlátlan lehetőséget új helyek és emberek megismerésének. Ùj képességeimet mint pilóta, további filmjeimben is jól fogom hasznosítani.

A sokoldalú Carlo Pedersoli: Zeneszerző, ènekes, pilóta, vállalkozó és feltaláló

Habár nagyon el vagyok foglalva a színészettel, találok ídőt egy másik szenvedélyemnek, a zenének. Többek között a „Lo chiamavano Bulldozer (Akit Bulldózernek hívtak)“ filmben is énekelek. Egy évvel késöbb a „Io sto con gli ippopotami (Én a vizilovakkal vagyok)“ című film címdalát is előadom. 1981-ben megalapítom a saját repülőtársaságomat „Mistral Air“ néven, mely egy vezető szállítóvállalat lesz Olaszországban, amit késöbb el fogok adni. Más területen is nagyon találékony vagyok. Szabadalmaztattam többek között sétabotot beépített asztallal és székkel, egy elektromos játék egeret és egy eldobható fogkefét beépített fogkrémmel. Összesen 12 szabadalmat mondhatok magaménak.

Bud Spencer - bestseller szerző

2010. május 27-én szerzőként indítok egy új karriert, miután Olaszországban megjelenik önéletrajzom „Altrimenti mi arrabbio” cím alatt.
Még ugyanebben az évben, november 25-én Magyarországon is kiadják könyvemet „Èletem és filmjeim” cím alatt. Németországban életrajzom „Bud Spencer: Mein Leben, meine Filme“ 2011-ben a Schwarzkopf & Schwarzkopf kiadóban nagy sikerrel lát napvilágot. 2012-ben, a második könyvem, „80 év alatt a Föld körül - Önéletrajzom második része“ címen jelenik meg az olvasóközönség előtt.
2014 októberében nemcsak a 85. születésnapomat ünnepelem, hanem ki is adják harmadik könyvemet. A címe „Eszem, tehát vagyok - Mangio Ergo Sum - Ètel- és életreceptek“. A könyvben leírom egy előírt étrendnek a rémálmát, melyben nápolyi ételeknél vitatkozom a dilemmámról különböző korszakok filozófusaival.
Most, hogy a testem öregedik, és kevésbé engedelmeskedik a 28 éves elmémnek, több időt szentelek szenvedélyemnek a filozófiának. Teljes bevetéssel dolgozom barátommal és társszerzőmmel, Lorenzo De Luca-val, negyedik könyvemen, mely tiszteletadás a több millió érdeklödő rajongók iránt szerte a világon. Az új könyv egy CD-t is fog tartalmazni sok kiadatlan dalommal.